← Vissza az évkörhöz

Február

Jégbontó hava

„Megértem én már eleget, ennél is zordabb teleket.De olyat eddig sohasem, hogy vége egyszer ne legyen.”
Kányádi Sándor

Mit tanít nekünk a február?

Az ablakunk előtt álló fa ősz óta ugyanolyan csupaszon áll, és ha csak ránézünk, semmi sem mozdul rajta, pedig a gyökereiben és a törzsében már csendben elindult az élet, a madarak pedig egy-egy enyhébb napon már hangosabban szólnak a bokrok között. Aztán visszatér a fagy, a rügyek megint összehúzzák magukat, és mi is ugyanígy hánykolódunk a szürke, latyakos napok és a tavasz utáni egyre erősebb vágyakozás között.

Február ezt a kettősséget tanítja, mert a tél már fárasztó, a tavasz pedig még messzinek tűnik, és ilyenkor könnyen türelmetlenek leszünk a világgal és önmagunkkal is. A rügyek viszont már ősszel elkészültek, és azóta nyugodtan várnak, hiszen tudják, hogy ami bennük készülődik, a maga idejében kibomlik. Ha ilyenkor észrevesszük, mennyi minden éled körülöttünk és bennünk is, egyelőre láthatatlanul, és odafordulunk a februári nap első melengető sugaraihoz, a várakozás is könnyebbé válik, és csendben feltölti a lelkünket a tavaszra.

Ez az útravaló a Természet Évköre feliratkozóinak nyílik meg

Egyetlen feliratkozással minden hónap útravalója megnyílik, és minden hónap elején elküldöm neked a következőt.

Feliratkozom az évkörre